7.fejezet~HAJNALI ORCHIDEA

Befejező rész...

Egy héttel később még mindig nem született döntés Kálmán ügyében,ne nagyon úgy tűnik,hogy életében az utolsó helyszín amit valah láthat az a börtön sötét falai.

A lány ugyan testileg helyrejött,de lelkileg még mindig összetört volt és komolyan fontolgatta,hogy meg szabadul életétől,gondolván,hogy nincs tovább miért élnie...

Apósa javasolta,hogy ha akar elmehet a családi ügyvédhez és beadhatja a válópert.Kriszta nem tudta mitévő legyen és nem is szólt egy szót senkihez.Idejének nagy részét a sötét szobájának egy sarkában töltötte és közben rengeteget kötött ,mert álterhes volt,tehát azt gondolta,hogy hasában még mindig egy kis élet dobog.

Apósának nem  volt szíve elmondani a szörnyű hírt,hogy elvetélt,mert azt gondolta ,hogy  a fiatal lány lelke már nem bírná tovább.

Azonban egyik este Kriszta megszökött és a börtön celláinak külső ablakaihoz rohant,hogy megkeresse szerelmét.Nem is kellett hozzá sok.Hamrosan meg is találta aki kétségbe esett arccal gugolt a sötét sarokban.Majd a lány megszólította:

-Kálmán!Én vagyok az Kriszta

A fiú odarohant a rácsos ablakhoz és megcsókolta szerelmét.Megbeszélték,hogy nem haragszanak egymásnak és Kriszta is megbocsátott szerelmének.

Másnap volt a tárgyalás és az ítélet kihírdetése...

KÁLMÁNT FELMENTETTÉK.Ekkor kedvese felé vette útját és egy  HAPYEND szerűen megcsókolta.Apja is megbocsátott neki és megegyeztek,hogy apja nyugodtan élhet tovább velük...

VÉGE...

KIEGÉSZÍTŐ RÉSZ:MIT TARTOGAT A JÖVŐ?

10 év telt el Kálmán felmentése óta ,azóta egy egész családot alkottak.Sajnos apja igén szép kort megélve immáron nyugodt lélekkel távozott az élők sorából.Krisztáéknak ikrek születtek,egy fiú és egy lány,Gergő és Kriszta után ifj. Tóth Krisztina.Ők két hónap múlva lesznek tíz évesek...A KÉT PÁR EGYÜTT AKARJÁK LEÉLNI MARADANDÓ ÉLETÜKET...