2.fejezet~SZERELEM ELSŐ LÁTÁSRA

Másnap az ifjú még mindig nem tudta kivernia fejéből az elbűvölő lányt.Érezte,hogy ha nem láthatja megint,nem bírja tovább.Ezért gyorsan magára öltötte ruháit is meglátogatta a Zipernowski házat azzal az ürüggyel,hogy csak bocsánatot szeretne kérni a tegnap este miatt.

Az új inas akit igencsak hamar felvettek,nyitott ajtót Kálmánnak.A fiú alig várta,hogy megint megpillanthassa az ifjú leányt,és szíve hirtelen a már ismert módon verni kezdett.Amint megpillantotta a lányt érezte nem bírja tovább,hogy meg ne szólítsa.

-Elnézést kisasszony!-szólt az ifjú

-Igen,uram?

-Ugyan hívjon csak Kálmánnak!

-De hát uram,nekem azt nem szabad,mert ha meghallja a ház ura...abban nem lesz köszönet.

-Mondja csak kedves,nincs önnek kedve eljönni velem ma este vacsorázni,de ezt kérem ne vegye tolakodásnak,semmit sem akarok magára erőszakolni!

-Hát nem is tudom...

-Azt hiszem segíthetek a választásban!-Szólt Kálmán és megcsókolta a leányt aki visszacsókolt és tudták ez igazi szerelem a javából.

Egyszer csak egy sikoltás hallatszik a közelből,mert a Zipernowski lány rajta kapta őket,hogy egymásnak borulva csókolóznak...

Az arisztokrata lány így szólt:

-Mit képzel magáról,maga kis paraszt?Ki van rúgva!Tünés most!

-Elnézést kérek,esküszöm nem fordul elő többet soha,csak ne rúgjon ki!

-Biztosan nem fog többet előfordulni,azt mondtam ,hogy takarodjon a házamból!

-Igen is ,kisasszony!-szólt szomorú és reményt vesztett hangon  Krisztina

A lány kivonult a házból és nekiindult a nagy világnak...Az Ifjú utána rohant és kérte,hogy költözzön hozzájuk.A lány először ellenkezett,gondolván,hogy nem hiányzik még egy púp a fiú családjának hátára...Kálmán végülis meggyőzte azzal a feltétellel,hogy ezt a csókot nem tudhatja meg senki.Az ifjú viszont tudta ha az a pletykás hárpia meglátta őket ,biztosan semmi esélye a családjának újra talpra álnia...úgy gondolta,hogy muszáj cselekednie szerelme és családja érdekében...